Elmondom, jó?
Szóval álltam a tükör előtt. Néztem magam. Szavak úsztak az agyamban. “Tökéletes. Gyönyörű. Izgató. Ellenállhatatlan.”
Az ollóra néztem. Éles. Jól vág. Nyissz. Lehull. Nyissz. Lehull.
A hajamba túrok. Fázik a tarkóm. Nincs már. Ott vannak a földön a fürtjeim.
Nem akarok az az ember lenni, akit szerettél, mert eltudtad engedni.

"Szerethetetlen vagyok?"